Talán lehetnénk egymás támaszai...





"Létezik olyan, hogy… valakit egyszerűen csak szeretsz? Nem barátként, nem is szerelemmel, fogalmad sincs miként, csak fontos neked, és pont van a mondat végén. Sehol egy kérdőjel. De kérdőjel van minden más gondolatod végén, ha róla van szó…
Nem tudom, miért, de csak akkor kerek minden, ha te is benne vagy az életemben, valahol, bárhol. Talán szorítanom kellene végre neked egy biztos helyet. Nem lenne rajta felirat, barát, ellenség vagy szerelem, csak a neved állna rajta. Te magad lennél a címke.
Ez lehetne valami új, valami ritka, valami ismeretlen és különlegesen kockázatos. De nem az a barátság is, amikor rábízod valakire a titkaid? És nem az a szerelem,  amikor rábízod valakire a szíved?
Talán lehetnénk egymás támaszai. Beszélgetnénk, megfejtenénk az élet talányait, nevetnénk egy kávé felett, majd elköszönnénk egymástól a következő találkozásig. Naiv vagyok, ha azt hiszem, működhet? Ha azt hiszem, működhetünk? Működhetünk meghatározatlanul…"

Manna OWell