Szenteste van, kislány vagyok, és mint minden gyermek, izgatottan várom, vajon mit kapok tőletek ajándékba? Elszomorodom, amikor látom, karácsonyra csak ruhát meg zoknit kapok, csupa olyan dolgokat, amiket hétköznap szokott az ember venni gyermekének.. csak 5 éves voltam, de mégis elég érett ahhoz, hogy így lássam. Most érlelődött bennem a tudat, hogy az volt életem legszebb ajándéka. Mert nem a pántlikákkal összekötött csomag a lényeg, hanem az, hogy meleg otthonban ünnepelhettem a karácsonyt, és édestestvéreim meg a szüleim szeretete ölelt át. Ha ma, valaki azt kérdezné tőlem, mit szeretnék, azt mondanám, hogy azt az estét hozza el nekem újra, amikor öt évesen, az egyetlen drazsé csomagomon, Veled osztoztam Apu.
Kovács Daniela
