"A szerelemnél hatalmasabb küzdelem nem létezik, mert a lehetetlent akarja: össze akarja hozni, egymásba akarja ölelni azt, ami mindig szétesik.
Ölellek, olyan szorosan, amennyire csak bírlak, szeretlek, amennyire csak tudlak, és te is szeretsz, egész testedből, teljes lelkedből, a legtisztábban – és mégis vágyódunk egymásra, mintha messze lennénk, és sohasem tudunk egymással jóllakni… Az a felkavaró ebben az élményben, hogy nincs „beteljesülés”… Halandók vagyunk, az a baj! És ez egy halhatatlan érzés. És ezért mindig azt érezzük, hogy elveszthető.
Ez benne a semmihez sem fogható gyönyörűség."
Müller Péter
