Dalra fakadna lelkem, ha a csend mellett döntenék.
Sétálhatnék úgy is, hogy a Holdat nézem, közben mégsem botlom meg.
Élhetném a madarak énekét, ha nem az egó fájó panaszait hallgatnám.
Többet mosolyognék másokra, ha emlékeznék, mennyire jól esik nekem is.
Ha jobban figyelnék a jelenben, nem csak a víz hullámzását látnám,
hanem a valódi tükörképet is,
látnám tükröződni benne a felhőket, a csillagokat, a Nap szerelmét, és a mindenséget.
(ismeretlen szerző)
