"A fejlődés végtelen. És az emberben lévő szellem örökké fiatal, és teremt, alkot és él, és örökké élni is akar. A ruhánk elkopik, a testünk megöregszik, még a lelkünk is pecsétes lesz és összegyűrődik. Régi vétkeink, mint a penészes befőtt állnak a tudattalan homályában, meg is feledkeztünk róla… de a szellemünk fiatal marad, és örök repülésben tart hazafelé. Olyan ember van, aki elfáradt. Olyan is, akinek nehéz élni. De olyan nincs, aki belül öregnek tartja magát. Csak a gubó öregszik. A benne várakozó lepke soha! Meghalni annyit jelent, hogy új életet kezdeni. Csakis ennek a mesének van vége. Kár érte, vagy nem kár – mindegy. Ez már lejárt."
Müller Péter
