"Aki szeretetre vágyik, ismerőst keres. Hogy ki az? Rejtély. De ha vele vagyok, nem érzem magam egyedül.
Miért olyan sok az idegen? És miért olyan kevés az ismerős? Én vagyok az oka? Vagy ilyen világban élünk? Azt hiszem, mindkettő igaz. Én azt tapasztaltam, hogy minél tágabb a lelkem és minél szabadabb, annál több az ismerősöm is. A saját páncélomtól kellene megszabadulnom először, ha igazi barátokra vágyom.
Az, hogy kivel nem érzem magam egyedül, nem rokonság kérdése. Lehet a másik az élettársam, az apám vagy éppenséggel a gyerekem is. Szeretem. De ha egyedül érzem magam mellette, valami hiányzik, mégis. Az, hogy ismerős. Azt hiszem, ez a valódi, szavakkal megfejthetetlen, igazi szeretet jele. "
Müller Péter
