"De amíg azt hiszed, hogy dobog valahol egy szív, mely érted dobog, bocsáss meg
az embereknek. Egy emberi szív, mely önzetlenül érez irányodban, elég, hogy megbocsáss
mindazoknak, kiknek önző és komisz szívét megismerted: elég, hogy megbocsáss
az emberek összességének. Nem kell sok, hogy a reménytelenség közepette
megengeszteljenek. Egy ember is elég. S nem igaz, hogy nem találkoztál ezzel az
emberrel. Csak éppen ideges voltál, vagy türelmetlen és mohó, s odább mentél. Mert
ember vagy, s mert ilyen az emberi szív."
Márai Sándor: A szívről
