"Életem legszebb, megrenditö karácsonyát, az "Aranyfonál"
cimü könyvem végén irtam le. Egy magas világból érkezett
angyali szellemiség szólt hozzám és a barátaimhoz, kilenc
fehér gyertya lángoló fényében, és azt mondta:
"Tanuljátok a mosolyt, a Csoda mosolyát, amelyre nincs
magyarázat." Igen, az élet: csoda!
És vannak angyalok! Karácsonykor föleg. Teli van velük az
a Föld körüli szféra, ahol mi régóta nem látunk már senkit.
Szemünk az ürbe tekint, életet nem lát sehol, csak repülöket,
viharfelhöket és holt csillagokat.
Nem tudunk róluk. Nem is hiszünk bennük.
Számunkra nem léteznek.
Elvesztettük a csodát.
Angyalok nélkül nem születik a földre gyermek, és nem születik
meg a sötétségben a Világosság.
....állj meg egy pillanata, és próbálj ne a kétkedö eszeddel, ne a
szorongó lelkeddel, ne a hétköznapi, sötét, vakszemüvegeden
át, hanem a látó sziveddel nézni, azzal az ösztönös, csodalátó
tekintettel, amely valaha az egyszerü bibliai pásztorokat vezette,
és akkor megérzed, hogy a mennyböl az angyal tényleg lejött
hozzád, és azokhoz akiket szeretsz, és azokhoz is akiket nem
szeretsz, és azt üzeni, hogy menj ki a szorongás sötétségéböl,
a gondból és a reménytelenségböl, és éld át, legalább egyetlen
este éld át, hogy bármilyen bajban vagy: nincs baj!
A fényt a sötétség nem tudja legyözni.
Az angyalok nem engedik.
A karácsony a gyerekeké.
És azoké, akik nem felejtették el, hogy az Élet: csoda.
Éld át! És mosolyogj!"
Müller Péter
