"Elköszönünk, elbúcsúzunk. Naponta többször is. Amikor reggel ki-ki elindul saját útjára, amikor délután összefutunk ugyan otthon, de azután megint külön programok állnak közénk, újra és újra elköszönünk egymástól. Röpködnek a "viszlát, szia, vigyázz magadra, légy jó, este találkozunk" és hasonló kifejezések. Máskor integetünk, még egyszer visszanézünk, meg még egyszer utoljára, mielőtt ő eltűnik a kapuban, s ha a busznak hátsó ablakában megáll, addig nézzük egymást, amíg csak össze nem zsugorítja képünket a gyorsan távolodó jármű sebessége. Minden elköszönésben, minden integető mozdulatban ott van az óvó, védő ima a másik felé: várlak, vigyázz magadra, térj vissza hozzám... Sok-sok apró kis elszakadás - minden nap."
Egri Szilvia
