Amikor sokat gondolunk valakire, egy idő után eljutunk hozzá... Az álmaiba. Az erős érzések mindig megtalálják azt, aki iránt tápláljuk őket, s ha egy fél világ is választ el, egy-egy villanásra összekapcsolódunk.
Az érzésből álom, az álomból gondolat, a gondolatból szívdobbanás lesz…
A semmiből felrémlik egy emlék, egy nevetés, egy tanács, egy hang, egy apróság, ami leginkább emlékeztet arra, aki tudta nélkül is üzenetet küldött...
Akire szeretettel, szerelemmel gondolsz, annak mindig megjelensz majd az Életében… még ha csak pillanatokra is, így vagy úgy, a részévé válsz, mert a szereteted áthatol minden anyagon, minden akadályon és beköltözik oda, ahová akarod, hogy tartozzon.
Olykor elkísér valakit, örökké...
És olykor... ez a valaki talán bármit megtenne, hogy végre elengedd, mert emlékezni túlságosan fáj...
Manna OWell
