"Akármilyen szerelmes vagy, és akármennyire szeretsz valakit, sohase mondd, még gondolatban sem, hogy „tiéd a szívem!”, mert ha így lenne, nem élhetnél tovább.
Minden embernek saját szíve van. És a lelkének saját középpontja, mely csakis az övé – ami nem átadható. Mindenemet odaadhatom neked, de a szívemet nem! Bármilyen önfeledten táncolsz valakivel, a tengelyedet, az egyensúlyodat nem vesztheted el, mert akkor eldőlsz, és a másikat is magaddal rántod. Önző egódat föladhatod, de a legbenső énedet nem, mert az csakis a tiéd.
És tiszteld a másikban, hogy ő is önmaga, mert csakis akkor szerethetsz igazán."
Müller Péter
